ῥώομαι
Word
Validation
Word-form
Word-lemma
Etymon-lemma
Transliteration (Word)
English translation (word)
Transliteration (Etymon)
English translation (etymon)
Century
Reference
Edition
Source
Ref.
Ed.
Quotation
Ἐρωή· ἡ ὁρμή. ῥῶ ἐστι ῥῆμα καὶ ῥώω, ὅθεν τὸ „ἐρρώσαντο“ (Ω 616). καὶ τὸ τούτου ῥηματικὸν ὄνομα ῥωή, ὡς ζῶ ζωή, καὶ πλεονασμῷ τοῦ ε ἐρωή. οὕτω Φιλόξενος ἐν τῷ Περὶ μονοσυλλάβων ῥημάτων.
Translation (En)
Erōē "rush". *Rhō and rhōō are a verb from which comes the form "errōsanto" ["they rushed on"] (Ω 616). And rhōē is the verbal noun coming from it, as zō yields zōē, and erōē by addition of e. That is what Philoxenus says in his On monosyllabic verbs.
Other translation(s)
Erōē « élan ». *Rhō et rhōō sont un verbe duquel vient la forme « errōsanto » [« ils s’empressèrent »] (Ω 616). Et *rhōē en est la forme nominale déverbale, comme zō donne zōē, et erōē par ajout de e. Voilà ce qu’écrit Philoxène dans le Des verbes monosyllabiques.
Parallels
Epimerismi Homerici Il. 1.303b2 (ἐρωήσει: παρὰ τὸ ῥῶ, τὸ φθείρω (ἐξ αὐτοῦ ῥώω, ὡς γνῶ γνώω, ὅθεν τὸ ἐπερρώσαντο [Α 529]), γίνεται ῥωή, ὡς ζῶ ζωή· πλεονασμῷ τοῦ ε ἐρωή καὶ ἐξ αὐτοῦ ῥῆμα ἐρωῶ. ἢ παρὰ τὸ ῥῶ, τὸ ὁρμῶ); Etym. Gudianum, epsilon, p. 534 (Ἐρωή· ἡ ὁρμή· ἔστι δὲ παρὰ τὸν ῥῶ ἐνεστῶτα πλεονασμῷ τοῦ ε. [...] Ὁμήρου Ἐρωήσει <Α 303>· ... παρὰ τὸ ῥῶ ῥώω, τὸ φθείρω [ἐξ οὗ καὶ ῥᾷον], ὡς γνῶ γνώω, ὅθεν τὸ <Α 529> „ἐπερρώσαντο ἄνακτος“. γίνεται δὲ ῥωή, ὡς ζῶ ζωή, καὶ πλεονασμῷ τοῦ ε ἐρωή, καὶ ἐξ αὐτοῦ ῥῆμα ἐρωῶ ἐρωήσω. ἢ παρὰ τὸ ἐρῶ <ἐρωῶ> ἐρωήσ<ω>); Etym. Magnum, Kallierges, p. 380 (Ἐρωή: Κυρίως ἡ ὁρμή· καὶ κατὰ μετάληψιν, ἡ ἰσχύς· ὡς τὸ, ὁ δ’ οὐχ ὑπέμεινεν ἐρωήν. Παρὰ τὸ ῥῶ, τὸ ὁρμῶ, γίνεται ῥώω, ὡς τὸ ζῶ, ζώω· καὶ ὡς ζῶ ζωὴ, οὕτως ῥῶ ῥωή· καὶ πλεονασμῷ τοῦ ε, ἐρωή· ἐξ οὗ ἐρωῶ ἐρωήσω ῥῆμα. Σημαίνει τὸ ἀμελῶ. Ἢ ἀπὸ τῆς ἐράσεως· χύσις γάρ τις καὶ ἀπόκλισίς ἐστιν, ὡς Καλλίμαχος, ἐρωήσας θηρὸς ὀλοὸν κέρας. Τὸ (κέρας) εἰς τὴν ἔραν καταγαγών. Ἢ ἐρώω ἐστὶ ῥῆμα, ἐξ οὗ ἐρωή· ἔνθεν τὸ, πολέμου ἀπερωήσειας) ; Etym. Symeonis, epsilon 821 (Ἐρωή· κυρίως ἡ ὁρμή· καὶ κατὰ μετάληψιν, ἡ ἰσχύς, οἷον· ὅ δ’ οὐχ ὑπέμεινεν ἐρωήν. Εἴρηται δὲ παρὰ τὸ ῥῶ, τὸ ὁρμῶ· ῥῶ ῥώω, ὡς ζῶ ζώω ζωή, ῥῶ ῥωή· καὶ πλεονασμῷ τοῦ ε ἐρωή, ἐξ οὗ καὶ τὸ ἐρωῶ ῥῆμα ἐρωήσω· αἶψα τοι αἷμα κελαινὸν ἐρωήσει)
Comment
Derivational etymology starting from an old verb attested in Homer and following a regular path. The analogical model is ζῶ ζωή. The semantic relationship between "rush" and "to rush" is straightforward